A Római Birodalom súlypontja Új Róma, azaz Konstantinápoly felépültével átkerült az impérium keleti felére. Később a birodalmat kettéosztották, nyugati felén független királyságok alakultak, összetartozásukat a római egyház testesítette meg. Ugyan a németek rendszeresen választottak római császárt, de főhatalommal nem rendelkezett

 A birodalom Bizáncnak keresztelt keleti fele még sokáig fennállt. Mikor a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, természetesen igény tartottak a teljes bizánci örökségre, annak európai részeire is, amit Ruméliának, avagy a Rómaiak Földjének neveztek. Erre a földre a magát Bizánc örökösévé kinevező Moszkva (a "harmadik Róma") is igényt tartott s védnöksége alá helyzete az ott élő ortodox keresztény népességet. A nemzeti ébredés idején a kis szláv népek nagy testvére lett, az 1917-es bolsevik puccs után a munkásosztály felszabadítója, ma szélsőjobboldali nacionalista mozgalmak támogatója.

A második világháború után, a Róma császári öröksége helyett a köztársaságit választó európaiak látták, hogy a kelet-rómaiak már az előszobában vannak, nekiláttak hát a nappaliban kikovácsolni a nyugati birodalmat, mint önkéntes államközösséget. A keleti birodalom - a súlyos bizánci örökségnek köszönhetően: megabürokrácia, végtelen korrupció, önkény - hamarosan visszaszorult. Ezzel párhuzamosan felemelkedett a távol-keleti birodalom, melynek Magyarország a hídfőállása Európában. Legalábbis Orbán Viktor ezen dolgozik. 

A honfoglalás után a Kárpát Medencében a terület nyugati felét, az egykori Pannonia provinciát birtokló Árpádok szerezték meg a főhatalmat, ami elől a keleti országrész magyar törzsfői Bizáncban kerestek védelmet, ott keresztelkedtek, ám Szent István legyőzte őket s Magyarország a nyugat egyik független királysága lett, aminek az vetett véget, hogy egy trónviszály során Szapolyai János erdélyi vajda a szultán segítségét kérte Habsburg Ferdinánd osztrák főherceggel szemben. Az ország három részre szakadt, nagyobbik része jó százötven évre a keleti birodalom fennhatósága alá került. Volt olyan elképzelés is, hogy az országot török uralom alatt kellene újraegyesíteni, de végül nemzetközi összefogással kiverték a törököt, s az ország a Habsburgok közép-európai birodalmának lett egyik - fegyver jogán szerzett - királysága. A háború költségeinek terheit Magyarországra helyezték, amit a 150 évre hadszíntérré vált ország nehezen viselt, ahogy az idegen katonai és polgári közigazgatókat is. Fellázadtak hát.

A Habsburgok épp a spanyol örökösödési háborúval voltak elfoglalva ezért a harc elhúzódott. A vereség előtt a magyaroknak - labanc részről Pálffy Jánosnak, kuruc részről Károlyi Sándornak - ügyesen sikerült megegyeznie döntetlenben: aki leteszi a hűségesküt az büntetlenül hazamehet birtokára, minden meg van bocsátva, még ha úgy is hívják, hogy Rákóczi.

Nyugaton elterjedt az emberek egyenlőségének eszméje, olyan ördögtől való eretnekségek, felforgatások, mint hogy az emberek személyükben szabadok, jogokban egyenlőnek, mindenkire ugyanazok a törvények vonatkoznak, egyaránt viselik a közterheket, kellő szaktudás esetén bárki hivatalképes. Ez az eszme akkora erőket szabadított fel, hogy a franciák pillanatokon belül meghódították vele fél Európát.

A demokrácia eszméjétől a magyarokat sem lehetett megvédeni. Összekapcsolták azt szabadságukkal, s a nemesi helyén 1848-ban megszülető polgári nemzet olyan erős volt, hogy a lázadás leveréséhez az uralkodó kénytelen volt Európa csendőre - a cár - segítségét kérni. Súlyosbította a helyzetet, hogy közben a magyarok vérre menően összekülönböztek a nemzetiségekkel, akik az ország lakosságának felét tették ki s ugyanazt szerették volna megkapni a magyaroktól, amit azok Bécstől: önrendelkezést. Hogy legyen a birodalom a benne élő nemzetek egyenjogú demokratikus szövetsége s minden nemzetnek legyen saját területe ahol önrendelkezhet. A magyarok szerint ez szétforgácsolná az országot, a Habsburgok szerint meg birodalmukat.

De az oroszlán torkában sikerült megegyezni s a magyarok két héttel az összeomlás előtt hoztak olyan liberális nemzetiségi törvényt, amilyet még nem látott a világ. Adtak benne annyi jogot, akkora szabadságot, hogy a világ bármely nemzetisége örömmel elfogadta volna. Csak hát elkéstek vele, mert ekkor ők már nem adhattak semmit. Néhány hónappal korábban nagy siker lett volna.

Húsz év múlva az alakuló Német Birodalom miatt szorongatott helyzetbe került a Habsburgok Birodalma. Ezt kihasználva a magyarok inkább az uralkodó házzal egyeztek ki a nemzetiségek helyett, pedig Kossuth apánk figyelmeztetett, ebben az esetben "Trianon" jön, de a haza bölcse nem hallgatott rá.

Mikor a csehek szerették volna, hogy a Monarchia ne csak osztrák és magyar, hanem cseh is legyen, a magyarok nemet mondtak, a csehek meg elvesztették érdeklődésük az államalakulat fenntartásában. Pedig jó húsz évvel korábban a cseh nemzet egyik atyjának tartott Frantisek Palacky még arról értekezett, hogy "ha Ausztria nem lenne, Európa és az emberiség érdekében ki kellene találni", mert a benne élő kis népeket megvédi Oroszországgal szemben. Nos, ez a Palacky a kiegyezés évében Moszkvába utazott pán-szláv kongresszusra.

A balkáni népek egy orosz-török háború során orosz szövetségben kiharcolták szabadságuk, majd a vitás országhatárok okán egymásnak estek. Közben a Monarchia rátette a kezét Boszniára - eredendően nyugat római terület - amit a szerbek etnikai alapon szerettek volna felszabadítani. Itt lőtte le egy szerb fanatikus nacionalista diák Ferenc Ferdinándot. A trónörökös tarthatatlannak tartotta a Monarchia dualista berendezését, eltökélte, hogy nemzeti alapon átszervezi birodalmát és autonómiát ad a benne élő népeknek - Magyarországon is. A halála miatt kitört konfliktusban Szerbiát Oroszország vette védelmébe.

A világháborús vereség után a magyarok felmondták a kiegyezést, kikiáltották a köztársaságot és elfogadták az ország nemzeti alapon való átszervezésének szükségességét. Hoztak olyan liberális nemzetiségi törvényt, amilyet még nem látott a világ, csak hát már nem volt kinek hozni. Az ország nemzetiségei sorra mondták ki elszakadásukat, amivel csatlakoztak a győztesekhez.

A magyarok rémülten tapasztalták, hogy a győzteseket nem hatja meg, ha nyugat-európai mintára rendezik be államuk, hogy a hangoztatott "nemzetek szabad önrendelkezése" elvnél erősebb a háború igazsága: jaj, a legyőzöttnek! Mire a magyarok a demokratikus berendezkedést, mint hasznavehetetlent, elvetették, és bevezették az új moszkvai mintát. A keleti birodalomban a bolsevik dinasztia került hatalomra. Lenin, az új cár, maximálisan szembefordult a nyugattal, annyira, hogy ki akarta irtani annak gondolkodásmódját, kultúráját is. A magyarok tőle kértek segítséget, de éppen Oroszország eltörlésével volt elfoglalva.

 A történet itt folytatódik.